Chapter 1 ~ Stay Strong

Sziasztok.Az első részben még nem nagyon lesz benne a One Direction,de a második részben ígérem,hogy annál inkább belefogom őket csempészni a történetbe.Jó olvasást,Domi.x

 Lábaimat amilyen gyorsan tudtam,úgy szedtem.A frissen nyírt gyepen átrohantam,és azon sem csodálkoztam volna,ha az újságját olvasó,kávét szürcsölő,kopaszodó bácsi lehuligánoz és vadul szaladna utánam.De jelen pillanatban,ez sem érdekelt volna.Amilyen gyorsan csak tudtam,úgy szaladtam.Szaladtam ki a világból,hogy eltűnjek innen.Örökre.Életem,értelmét vesztette.Elegem van abból,hogy folytonos lelki traumák érnek.Először Davidet,a barátomat vesztem el,most pedig édesanyámat.Kezdetekben David volt az én megmentőm.Mindent elmondhattam neki,meghallgatott.Mellette az életemnek volt értelme,és nem éreztem magamat senkinek.Ő volt az én támaszom.És az első Szerelmem is egyben.Még most sem hiszem el,ami vele történt.Autóval jött volna értem,amikor egy részeg barom átment a másik sávba,nem figyelve az autókra,és hatalmas karambolt okozott.Azonnal kirohantam a helyszínre,hogy megtudjam mi van vele.Futottam.Futottam,mint az életemért.Koponyasérülést szenvedett,és rengeteg vért vesztett.Zokogtam,és a könnyeim vízesésként zúdultak le.Hideg kezét erősen szorítottam,és nem engedtem el.Semmi áron nem engedtem volna el.Utolsó mondatai is hozzám szóltak."2 kérésem van.Az egyik,hogy légy boldog,és szeress mindenkit önzetlenül.
-É..és a m..másik?-zokogtam,és tudtam,hogy itt hagy engem.Örökre.
-Csókolj meg utoljára.-zihált,teste jéghideg volt és didergett.Szorosan fogtam még mindig a kezét,és egy szenvedélyes csókot adtam neki.Utoljára láttam elbűvölő mosolyát,amit első pillanattól kezdve oly'csodálattal néztem,akárcsak egy természeti csodát.Szemei lassan lezárultak,s örökre lecsukódtak gyönyörű,hatalmas,csillogó kék szemei.Még egy csókot leheltem szájára,és reménykedtem,hogy csak álmodom.Nem álmodtam.Ezek után csakis magamat okoltam a történtekért,mert,ha nem felém tart,akkor nem történik meg a baleset.Lefeküdtem mellé,nem érdekelvén,hogy mennyi vér van ott.Könnyeim versenyeztek és Dave kezére potyogtak,amit még most is erősen szorítottam.Láttam anyukámat,ahogy rohan oda hozzám.Kérlelt,hogy menjünk haza,de nem voltam képes itt hagyni Őt.Utoljára pusziltam homlokon,azzal édesanyám beültetett a kocsiba.Hazafele úton mélyen a holdra meredtem és a boldog pillanatainkra emlékeztem vissza,melytől még jobban elkezdtem sírni.Mellette éreztem magamat csak igazán boldognak.Ő volt a mindenem,és most itt hagyott.Dave halála után hetekig a szobámban gubbasztottam és gyászoltam.Enni,és inni is alig mentem ki.Csaknem 2 hét alatt fogytam 13 kilót,és folyamatos alvászavarom volt.Ha el is aludtam,akkor is csak úgy sikerült,hogy álomba sírtam magam.Pár nap múlva megelégeltem,hogy így pusztítom magam és éltett Dave mondata,mely az volt,hogy legyek boldog.Akkor bukkantam rá a One Directionre,akik megmentették az életemet.És tessék..most itt ülök a parkban és zokogok,mert újabb szerettemet vesztettem el,és ebbe belepusztulok.Éppen,hogy túl vagyok a Davides dolgon,itt egy újabb szerencsétlenség.És ez pont velem történt meg természetesen.A padon ülvén szerelmespárok áradatát láttam,vagy egyszerűen csak boldog embereket...A régi mindig mókamester énem eltűnt...